Aztán megtörtént...
2020-ban beszéltem először a saját melanomám történetéről. Nem saját ötlet volt, és úgy is éreztem, hogy nekem nincs jogosultságom, hiszen az én melanomám nem is volt olyan nagy dolog, nem kellett kezelés, csak szoros nyomonkövetés, de akkor még nem tudtam…
Nem tudtam, sőt nem is sejtettem, hogy eljön az a nap, amikor szembesülök azzal, hogy az én melanomám…, amit egyszer egy orvos le is szólt, hogy az nem volt semmi, az csak valami felszínes dolog volt, szinte melanomának se kéne hívni.
Az igaz, hogy alacsony kockázatú volt és nem volt szükséges semmilyen utókezelés, de az igazat megvallva nem is merültem el ennek a betegségnek az orvosi részleteiben. Tisztában voltam a komolyságával, betartottam, amit kell, jártam rendszeresen az ellenőrzésekre és mindig örültem, hogy rendben van minden.
10 évig boldog “tudatlanságban” éltem - egy pár éve már megfogalmazódott bennem,- ezt nagy részben annak köszönhettem, hogy volt egy nagyon jó orvosom, akiben megbíztam, akitől mindent meg tudtam kérdezni és akitől válaszokat is kaptam.
Aztán úgy hozta az élet, hogy másik doktornőhöz kellett vizsgálatra mennem, itt rémisztettek meg a vizsgálat végén először azzal, hogy a melanoma még 30 év múlva is adhat áttétet, ezt pl. örültem volna ha nem hallom, nem ül el a fejemben, és eddig is megtettem, amit tudtam, amit kellett. Itt nem kaptam olyan infot, ami ezt segítette volna elkerülni, kivétel egyet, hogy “fejben minden legyen rendben, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy az számít”. Ez sem volt új info, még mondtam is a doktornőnek, hogy ez rendben van ezzel foglalkozom.
Olyan infot sem kaptam, ami segítette volna minél korábban felismerni, pusztán, hogy fél évente járjak anyajegyszűrésre és évente hasi ultrahang és mellkhas röntgen. Aztán a következő években egyre többet hallottam, hogy ezt ne csináljam, azt ne szedjem, ha melanomám volt, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy eddig boldog “tudatlanságban” éltem és hogy milyen jó volt ez.
Sokáig úgy is gondoltam, hogy én nem fogok riogatni senkit, nem láttam hol tud ez bárkinek segíteni, ha elmesélem, bizony az én melanomám is adott áttétet 15 év után!! számos helyre a testemben pusztán pár hónappal a szokásos ellenőrzések után, ahol még minden negatív volt.
Nagyon sokat voltam kórházban az elmúlt hónapokban, nagyon sok melanomás beteggel találkoztam, ez idő alatt fogalmazódott meg bennem, hogy azzal talán tudok segíteni, ha beszélek arról mekkora szerepe lehet annak, hogy fejben jól kell lenni, a rendszeres önellenőrzésnek, a szűrővizsgálatoknak.
DE! markánsan ügyelni kell a fényvédelemre, a leégés elkerülésére, hogy az első se alakuljon ki, ne legyen minek később áttétet adni. 🙂
Vigyázzatok a bőrötökre!
